Elméleti Megfontolások

Az egészséges emberi láb álláskor három ponton támaszkodik a talajra: az I. és V. metatarsus fejecsén és a sarokcsonton. Ezen fõ pontok között, az építészetben ismert, feszítõszerkezethez hasonló, ívek feszülnek ki.

Az egymás mellé helyezett két láb kupolaszerû boltozatot képez. A boltozat nem merev, a csontok közti szalagok és ízületek a járáskor keletkezõ rázkódásokat letompítják és a járást simává teszik.

A nyomásvizsgálat

A láb statikájára és dinamikájára a támaszkodási felszín, a talp nyomásvizsgálatával következtethetünk.

Ha a speciálisan megvilágított (élvilágítás) üveglap a talp bõrével érintkezik, alulról szemlélve jellegzetes ún. nyomásponti mintázat keletkezik.
A jelenség oka, hogy a fénysugarak, az élvilágítás miatt, az üveglap belsõ felületét a teljes visszaverõdés levegõhöz viszonyított határszögével egyezõ, ill. annál nagyobb szögben érik.
Ez esetben a fénysugarak csak azokon a helyeken lépnek ki az átlátszó síklapból, ahol annak felülete a levegõnél optikailag sûrûbb közeggel, jelen esetben a felfekvõ talprésszel érintkezik.
Ugyanakkor a kilépõ fény mennyisége az üveglapra nehezedõ nyomással, tehát a keletkezõ kép pontjainak fényessége a nyomás nagyságával arányos.
Ha standard vizsgálati körülményeket teremtünk, és a test súlyát ismerjük, a felvett kép fényességébõl a nyomás nagysága abszolút értékben is megadható.

A mérés elve
A test súlya (ami ismert) a talp talajra felfekvõ területén oszlik el. A nyomás nem egyenletes,az azonos fényességû izofot területekbõl a számítógép azonos színû, izokromatikus területeket alkot, és ezek azonos nyomású, izobar területeket jelentenek.
A nyomásértékek a színtelítettséggel arányosak, ezért a testsúly és az izobar területek pontos területmérésével a nyomásértékek pontosan kiszámíthatók.

A súlyvonal

A támaszkodási felületeket vizsgálva azt látjuk, hogy a sarokcsont és az elsõ középcsont fejecsének nyoma erõsebb, mint az ötödik középcsonté. Ezt a teher eloszlása, a súlypont helyzete okozza. A legjobban nyomott terület a test súlyát képviselõ un. súlyvonal.
Így a súlyvonal még egészséges, ép láb esetén is - eleve a sarokcsont belsõ szélén halad át, növelve a láb belsõ (medialis) részének terhelését.
A hosszboltozat belsõ ívére jutó erõ igen nagy, a szalagrendszer is csak rugalmassága határáig képes fenntartani a boltozatot. A súlyvonal álláskor (statikus helyzet ) különbözõ módon oszlik el, de járáskor (dinamikus helyzet) jellegzetes vonalban halad elõre.

A súlyvonal lefutása egészséges láb esetén
A sarok közepe - a láb külsõ széle - a lábközépcsontok bázisa, itt befelé fordul - kb.
75 %-a az erõnek az I.-es, 25 %-a az V. lábközépcsont fejecséig jut el, ahol megtámaszkodik vagy ellöki a lábat a talajtól.

A járás fázisai

A járás alatt felvett podoszkópos képsorozatot elemezve megállapíthatjuk, hogy a statikus nyomásponti kép a lépés fázisaiban keletkezõ dinamikus nyomásponti képek mozaikjából, és csak abból tevõdik össze.
Ezért a statikus képbõl következtethetünk a dinamikus komponensekre.

A statikai problémák

A láb betegségeit elsõsorban statikai problémák okozzák, az ún. közönséges lábproblémák döntõ többsége valamelyik boltozat süllyedése ill. ennek folyományaként létrejött elváltozások miatt jön létre.

Különbözõ, exogén és endogén okok (hirtelen nagy terhelés, szalaggyengeség, túlsúly, helytelen életmód, hormonális változások stb.) miatt a boltozatot tartó szalagok megnyúlnak. Emiatt a boltozat megsüllyed és a súlyvonal iránya megváltozik, pl. hosszanti boltozat süllyedése esetén a belsõ oldal felé tolódik.

A kóros nyomvonal diagnosztikai meghatározása

A nyomásponti képen tanulmányozzuk a statikai rendellenességek következtében kialakult kóros nyomásponti alakzatokat. Meghatározzuk a súlyvonal lefutásának irányát (nyomvonal) a fõ nyomáspontok összekötésével, majd összehasonlítjuk a normálisnak tekintett iránnyal. Bokasüllyedés, lúdtalp esetén pl. a nyomvonal a belsõ oldal felé tolódik, harántboltozatsüllyedés esetén nem az öregujj felé, hanem a II. ujj felé halad stb.